A műanyagipar gyors fejlődése mindennapi életünk elengedhetetlen részévé tette a műanyag termékeket. A műanyag termékek széles körű használatával azonban fokozatosan felhalmozódott a műanyaghulladék, ami a környezeti problémák súlyosbodásához vezetett.
Mikroműanyagok, amelyek műanyag termékek bomlásából, mosásából, kopásából és más folyamatokból származhatnak. A tudományos közösség mélyreható kutatásokat végez a mikroműanyagok emberi testre gyakorolt hatásairól.
2004-ben Thompson és az Egyesült Királyságban működő Plymouth Egyetem kutatói publikáltak egy cikket a Science folyóiratban, amelyben első alkalommal mutatták be a "mikroműanyagok" fogalmát, és feltárták a tengeri vizek és üledékek műanyag törmelékeinek problémáját.
Riasztó módon a kutatók mikroműanyagok nyomait nemcsak az emberi vérben, hanem a magzatokban, embriókban és magzatmembránokban is találták, ami széles körben aggodalomra és riasztóra váltott.
Azt is megállapították, hogy az emberi test hetente 5 gramm mikroműanyagot eszik, ami egyenértékű egy bankkártyával. Christopher Zangmeister csapata a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézetben (NIST) végzett egy tanulmányt a mikroműanyagok forrásainak és kibocsátásának vizsgálatára.
A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy literenként 100°C-os vizet öntünk egy hagyományos kávécsészébe, és 20 percig hagytuk ülni. Ez azt jelenti, hogy 500 milliliter forró kávé vagy forró tej teában körülbelül 500 milliárd műanyag nanorészecskét lehet elfogyasztani.
A mikroműanyagok különböző forrásokból származnak, és két fő csoportba sorolhatók:
Az egyik a szárazföldi forrásokból származó mikroműanyagok, amelyek két fő típusba sorolhatók.
Először is vannak olyan "elsődleges" mikroműanyagok, amelyeket ipari igények kielégítésére gyártanak, és gyakran megtalálhatók a kozmetikumokban, a tisztítószerekben, például a fogkrémekben és a hámlasztó krémekben, valamint a textíliákban és rostos ruhákban, amelyeket a szennyvíztisztító telepeken keresztül a folyókba és más víztestekbe bocsátanak ki.
Másodszor, vannak olyan "másodlagos" mikroműanyagok, amelyek a nagyméretű műanyaghulladékok fizikai, kémiai és biológiai folyamataiból származnak, és műanyag részecskékként képződnek, és amelyek a partvonalból közvetlenül az óceánba áramlhatnak, vagy folyókon és szennyvízcsöveken keresztül juthatnak be az óceánba.
Másodszor, mikroműanyagok az óceánból.
Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egyik jelentése rámutat arra, hogy a műanyag részecskék eloszlása a környezetben egyre elterjedtebb, és hogy a műanyag részecskék jelenléte még a tengerfenék üledékeiben is 5000 méter mélységben észlelhető. Ezek a mikroműanyagok elsősorban a tengeri környezetből származnak, beleértve azokat is, amelyeket szárazföldi forrásokból importáltak az óceánokba, valamint azokat, amelyeket a műanyaghulladékok óceánokban történő fokozatos bomlása eredményeként keletkeztek.
Továbbá a kutatók megállapították, hogy a napi étkezések mikroműanyagokkal is szennyeződhetnek, beleértve az ivóvíz, hal, kagyló, só, gyümölcs és zöldség, nyers hús, cukor és tejtermékek.